Oh My Zelgadiss Elsõ rész Zelgadiss egyedül üldögélt Philionel herceg dolgozószobájában, és élvezte az egyedüllét békéjét, míg Amelia a hercegnõi ügyeit intézte, Lina és Gourry pedig a város legjobb éttermét kutatták. Ó, béke és nyugalom! Semmi kiabálás, tartalmatlan beszélgetés, sehol senki! Zel már minden könyvet kiolvasott a szobában, és az egy szinttel lejjebbi nagykönyvtárban egyaránt. Már-már azon tûnõdött, lehet-e valaki túl mûvelt. Felsóhajtott. Úgy érezte elpusztul az unalomtól, de nem volt kedve elhagyni a magányos szobát, mert akkor megint csak összefutna valakivel, és pont ez volt az, amit el akart kerülni. Sokan úgy gondolják, az egy boldog esemény amikor az ember 21 éves lesz, de Zel még mindig a kõtestbe volt zárva, és három éve kereste hiába a gyógyírt. Ráadásul Amelia és az örökösen nyughatatlan Lina kitalálta hogy tartsanak születésnapi estélyt, mert az majd felvidítja. Minden empátia híján, a két jószándékú lány eltalálta mi az, amire Zelgadiss a legkevésbé sem vágyott. Egy partit. Zel utálta az estélyeket, fõleg amiket az õ tiszteletére tartottak. Az a rengeteg ember majd mind rá figyel, és már ez a gondolat is elég volt ahhoz, hogy a hideg futkosson a hátán. Újabb sóhaj. Zel az asztalra dõlt, fejét összekulcsolt karjaira fektette és behúnyta a szemeit. Nem volt jó ötlet, ilyenkor többnyire újra látta a pillanatot, mikor Rezo kimérává változtatta. Az anyja mindig figyelmeztette: "Vigyázz mit kívánsz!" Bár a vágy hogy erõsebb, hatalmasabb legyen, ne homályosították volna el az ösztöneit, és kérdezett volna, mielõtt tanára ajánlatát elfogadta. Rezo megmondta:"Teljesen meg fogsz változni". Utólag Zel már egyáltalán nem értette, miért nem zengtek a vészcsengõk a fejében. Hogy lehetett ennyire hülye? Ahh. Megint a depresszió. Minden a szokásos. A dolgozószoba barátságos, férfias hangulatú hely volt, ami jól tükrözte a nagyherceg izlését, sötét faborításával és vastag szõnyegeivel. A falakat könyvespolcok borították, mindegyik tele könyvekkel, amelyek bizonyára érdekesek voltak egy városvezetõnek, de unalmasak egy varázslónak. Az egyik falon Philionel herceg hatalmas portréja függött, vele szemben pedig egy ugyanakkora, aranykeretes tükör. Zelgadiss elsõre mulatságosnak találta hogy Igazság és Becsület Úr egyben Mr. Híúság is. Zel felemelkedett a székbõl és a tükör elé állva, tanulmányozni kezdte a külsejét, ennél mélyebbre már úgysem süllyedhetett a hangulata. -Hmmm... ma igen bártak vagyunk. - jegyezte meg szárazon a tükörképének. Soha nem nézett tükörbe, csak ha valami koszt kellett levernie a ruhájáról, vagy beleragadt valami a hajába, amit nem talált meg tapintásra. Zelgadiss fejcsóválva elfordult a tükörtõl, és mégegyszer átnézte a könyveket, hátha mégis talál valamit amit még nem olvasott, vagy ami legalább nem untatja a halálba. Pech, semmi. Végül feladta, és visszaült az asztalhoz, hogy tovább mélázzon. - Elnézést... - szólalt meg egy vidám, nõi hang. Zelgadiss hátraperdült a tükör felé, amelybõl most derékig egy gyönyörû nõ hajolt ki. Hosszú, világosbarna haja volt, kedves tekintete, és olyan kedves mosolya, amitõl Zel a székbe gyökerezett. Meredten bámult, miközben a lány teljesen elõbújt a tükörbõl, és csendesen a padlóra ereszkedett. - Helló! - Ööö... khmm... helló. - Zelgadiss agya darabokra esett, és képtelen volt bármi intelligenset válaszolni az elõtte álló, megtestesült kedvességnek. Talán elaludt és most álmodik? Ez illene az eddigi életébe, amiben az általa kedvelt lányokról például kiderült hogy fiúk. A lány keresztülsétált a szobán, és megállt Zellel szemben, akinek legalább egy percébe tellt, mire leesett hogy egy névjegykártyát nyújtanak feléje. Remegõ kezekkel, dobogó szívvel vette el a kis kék lapocskát. Belldandy Istennõ, Elsõ osztály Segélynyújtási Iroda Túlvilág - Te... istennõ vagy? A lány bólintott. - És engedélyt kaptam, hogy egyetlen kívánságodat teljesítesem, Zelgadiss Greywords. De csak egyet! - Honnan tudod a nevem? Belldandy kuncogott. - Buta. Istennõ vagyok! És azért kûldtek, hogy a szíved egyetlen, legigazibb kívánságát teljesítsem. Zelgadiss elsõ gondolata szerint a "szíve egyetlen, legigazíbb kívánsága" a lány lenne és egy üveg jó bor. Aztán eszébe jutott hogy Rezo esetében hová vezetett a hirtelenkedés, úgyhogy úgy gondolta ezt a kívánság-dolgot jobban átgondolja. - Bármit kívánhatok? - kérdezte gyanakvóan. - Ez valami vicc? Értem már! Ez Lina és Gourry ötlete volt, igaz? Belldandy kicsit döbbentnek lászott. - Nem. Én valóban istennõ vagyok, és tényleg azért küldtek, hogy teljesítsem egy kívánságodat. Tudod már mi lesz az? Zelgadissnak persze nem kellett sokáig gondolkozni a válaszon. Ha a lány tényleg az akinek mondja magát, és tényleg képes megtenni amit állít, akkor ez lehet a megoldás az átokra. Zel mélyeket lélegzett hogy megnyugodjon, és elmondta Belldandynek a történetét. A lány megértõen nézett rá mikor Rezoról beszélt, és összecsapta a kezeit mikor az õ és barátai gyõzelmérõl mesélt a sötét Lord Shabranigdu és a Pokolmester felett. Kijelentette hogy bátor és erõs, amitõl Zel elpirult, majd még jobban elvörösödött, mikor Belldandy megjegyezte hogy milyen aranyos mikor elpirul. - Szóval - mondta végül, - csak a régi testemet szeretném vissza. Újra önnmagam akarok lenni. Az sem érdekel ha elveszítem az erõt és hatalmat amit Rezo adott nekem. Az már semmit sem jelent számomra. Meg tudod ezt tenni? Válaszként, Belldandy hátravetette a fejét, és a homlokából fényes fénysugár csapott elõ. Áthatolt a plafonon, a tetõn, egész az égig. Egy perc múlva a fény kihúnyt, és Belldandy mosolyogva pillantott Zelgadissra. - Csodálatos! A kívánságod eldogadták! Felhatalmaztak hogy visszavonjam Rezo a Vörös Pap átkát, és visszahelyezzelek a régi testedbe! Zelgadiss sírva fakadt az örömtõl Második rész Lina és Gourry vidáman értek vissza a kastélyba, és alig várták az estélyt. Lina boldogan nyalogatott egy csokijégkrémet míg Goutty befejezte a sajtburgerét, és a zsírt nyalogatta az ujjairól. A vállán egy hatalmas zsák lógott, Lina és a saját frissen vásárolt estélyi öltözete. Gourry alig várta hogy lássa Linát az új ruhájában, ami -mint megígérték- kiemeli az alakját, és egy kicsit nõiesebb mint amit általában viselt. Legalábbis Lina állítása szerint, mivel persze õ nem láthatta próbálás közben. Annyit azért elmondott hogy a ruha fekete selyem, és magassarkút fog hozzá viselni, és fel fogja tûzni a haját. Gourrynak is Lina segített ruhát venni, ugyanis ez volt az egyik olyan dolog amit a férfi szívbõl utált. Linának -Gourry szerint- jó izlése volt, úgyhogy végül egy klasszikus darabot választottak. A pletykák szerint a hercegnõ szintén komolyan készülõdött a bálra, remélve hogy sikerül Zelgadiss figyelmét egy kissé kívánatosabb (értsd: romantikus) irányba terelni. A szobáik felé tartva összefutottak Philionel herceggel, vidáman köszöntötték, ám a bõbeszédû herceg ezúttal furcsán csendes volt. A mindenttudó mosolya pedig csak még jobban felpiszkálta Lina kíváncsiságát. - Mi ütött belé? - tûnõdött fennhangon. - Miért? Köszönt. - kérdezte Gourry. Lina szemei elkerekedtek. - Nem láttad milyen képet vágott? Mint aki tud valamit, amit mi nem! - Igen? Nem vettem észre. - Na persze. Mögöttük, láthatatlanul, egy fehérhajú nõ állt. Szûk ruhája feszült a testén, pedig oldalt csípõig fel volt hasítva. Érdeklõdve figyelte a párost, miközben eltûntek a sarok mögött. Elmosolyodott. - Ez érdekes lesz... - jegyezte meg mély, búgó hangon, majd egy drámai kézmozdulattal eltûnt. Zelgadiss egyre inkább kedvet kapott az esti bálhoz. Kezével végigsimított a haján és az arcán hogy megbizonyosodjon (vagy századszor) tényleg emberi húst és bõrt tapint. Az öltözõszekrényrõl felkapott egy fésût, és a haját kezdte fésülni (szintén vagy századszor), élvezve amit azt hitte sosem tehet többé. Körbefordult a sarokban álló, egészalakos tükör elõtt, rettegve attól hogy valakol egy kis követ pillant meg. De semmi, csak síma, sápadt bõr. A mellére bökött, és felkuncogott mikor a körme nyomot hagyott a bõrén. Ez olyan fantasztikus volt! Eddig csak Belldandy és Philionel herceg tudták mi történt vele, de õk megígérték hogy titokban tartják. Zel meglepetést akart mikor belép a nagyterembe. Ez volt a legjobb születésnapi ajándék amit huszonegy éve alatt kapott, és Zelgadis ki is akarta élvezni az utolsó cseppig. Ezért úgy döntött megfürdik (vagy negyedszer, de ki számolja?). Megtöltötte a kádat, illatos olajat cseppentett a vízbe, és mély elégedett sóhajjal elmerült. A buborékok a térdei között eleinte szórakoztatták. Aztán eljutott a tudatáig hogy a víznek nem szabadna bugyborékolnia sehol, nemhogy a térdei közt. Zel szemei gyanakvóan kikerekedtek. Ezek határozottan buborékok. Felállt, és épp le akart hajolni, hogy közelebbrõl tanulmányozhassa a jelenséget, mikor a víz ferobbant, és szökökútként tört felfelé... majd egy lánnyá változott. - Megjöttem! -kiáltotta diadalmasan, hosszú, fekete haja és piros-fehér ruhája egy cseppet sem volt nedves, miközben a vízbõl jött elõ. Kissé csalódottan pillantott körül. - Hé, hol vagytok? - Végre észrevette Zelgadist. - Iiii, perverz! - sikította, és fejbeverte egy hosszúnyelû kalapáccsal. Harmadik rész Zelgadiss arra ébredt hogy a nagy meglepetését tönkretette a kádbóljött lány, aki miután fejbeverte, elszaladt segítségért. És jött is segíteni mindenki, akit Zel meg akart lepni, és akik már tudtak az átváltozásáról. Az elsõ arc akit meglátott, Ameliáé volt. Olyan aggódva nézett, hogy Zel alig bírta megõrizni a komolyságát. "Megjegyzendõ", gondolta, "hogy a fejem nem bírja többé az összeütközést kemény tárgyakkal." Ezt a felfedezést eltette késõbbi használatra azzal a kiegészítéssel, hogy veszély esetén mostantól le kell bukni. Az emberi létnek is vannak hátrányai. Felmordult, és elfordította a fejét, amitõl újra belenyilallt a fájdalom. És ennek egyátalán nem tett jót Lina éles hangja. A másik oldalán állt, és mindenkinek utasításokat osztogatott, melyeket Philionel herceg hangosan visszhangzott, mire Gourry rápisszegett. A szõke harcos volt az egyetlen aki némileg felfogta a helyzetét. És Belldandy is ott állt az ágya lábánál, a mellette álló, kis feketehajú pofozkodós vállát fogva. A kislány szégyenkezve ácsorgott, míg Belldandy megbökte a hátát. - Gyerünk... - bíztatta. - Sajnálom hogy megütöttelek. - mondta a pofozkodós, majd Belldandyhez fordult. - Na, megmondtam. Most már mehetek? Zelgadiss rákérdezett. - Ki vagy te? És hogy kerültél a kádamba? Pár szemöldök megemelkedett. A pofozkodós elvigyorodott, és drámai hangon bejelentette: - Skuld istennõ vagyok, géniusz! - Ha olyan zseni vagy, mért neveztél engem perverznek, mikor te ugrottál ki az én kádamból! - ellenkezett Zel. - Én voltam ott elõbb. Skuld elvörösödött. - Mondtam hogy sajnálom! Lina szintén talpig vörös volt. - A kádból jött elõ? Mikor fürödtél?! Skuld toppantott mérgében. - Mondtam hogy sajnálom! Hagyjatok már békén! - kiabálta, és kirohant a szobából, elkerülve Belldandy megfékezési kísérletét. Belldandy majnem elsírta magát. - Ó Zelgadiss, nagyon sajnálom. Néha olyan... - Nem a te hibád. - legyintett Zel - Aúú! - Hadd nézzem - Amelia végigfuttatta ujjait Zelgadiss fején, a púpot tapogatta. - Túléled. Lina leült az ágy szélére, és felemelt ujjal faggatta Zelgadisst. -Oké, szóval van két elszabadult istennõ, igaz? Az egyik a tükörbõl bújik elõ, másik a fürdõkádból. - Elvigyorodott. - Zel van még valami istennõd, amirõl tudnunk kellene? Zelgadis felhorkant. - Ezt "nem"-nek veszem - summázta Lina. - Legalábbis "remélem nem"-nek - egészítette ki Amelia. Belldandynak azonnal Urd jutott az eszébe, és forrón remélte hogy a nõvére ezúttal nem követte õket. Skuld egyedül is elég bajt tudott okozni, de ha Urd is feltûnik... Belldandy gyorsan körbevizsgálódott a szobában, és a potenciális párok minden reményét eloszlatták. Ahol szerelmet lehetett találni (vagy csinálni), ott Urd megjelent. A kérdés nem is az volt hogy hány istennõ szabadult el a palotában, hanem hogy a többi istennõ hol volt, mit tervezett, és ebbe kit vont bele. Belldandy elhatározta hogy nyitva tartja a szemét, és megpróbálja fülöncsípni Urdot, mielõtt zûrt kavarhatna. Emlegesd a farkast... Zelgadiss hálószobájának sarkában, a függöny mögött, egy egérméretû Urd figyelte érdeklõdve az eseményeket. Õ is észrevette a potenciális párokat, de sok mást is megfigyelt: ki hogyan viselkedik másokkal. Látta Ameliát amint kedvesen törõdik Zelgadissal, de azt is észrevette hogy a férfi éppen csak elviseli a lányt. Gyorsan megértette hogy Lina és Gourry is szeretnének egy párrá válni, de egyikük sem merte megtenni az elsõ lépést. Ott is egy kiváló lehetõség! Ez nagyszerûnek ígérkezett. Most már csak el kell dönteni miféle elixírekre lesz szükség, és ki kell dolgozni egy tervet. - Olyan jó a szerelem gyönyörû istennõjének lenni! - kuncogott Urd, miközben eltûnt. Negyedik rész Egy óra a bálig, visszaszámlálás indul... Amelia hercegnõ épp az ékszereit próbálgatta a báli ruhájához, mikor Urd megjelent az ágyán. - Én a helyedben a gyémántot választanám, kicsim - - Hogy kerültél a szobámba? - sikította Amelia, aztán észrevette Urd arcán a mintákat, és némileg nyugodtabb hangon kérdezte. - Te is istennõ vagy, igaz? Kívánhatok, vagy fejbeversz? Urd összeráncolta a szemöldökét. A kis hercegnõ nem volt az a romantikus alkat amilyennek képzelte. De a szemöldökráncolást hamar egy sunyi mosolyra cserélte. - A kívánság Belldandy dolga, Skuld pedig verekszik. Az én dolgom a szerelem! - Urd lassan átsomplygott a szobán, és Amelia vállára tette a kezét. - Mint ami közted és Zelgadiss között lehetne, egy kis Urd Szerelemrúzsával! - Szerelemrúzs? - Amelia szemöldöke kiváncsian megemelkedett. - Aha... - Urd csettintett, és ujjai között megjelent egy kis arany tubus. - Használd ezt a ma esti bálon, csókold meg, és õrülten beléd szeret. Amelia habozva nyúlt a tubusért. Ha Zelgadiss beleszeret, akkor már inkább önszántából, nem pedig valami varázsszer miatt. A hercegnõknek nem szabadna szerelmi bájitalokat használni. De mikor ezt elmondta Urdnak, az azonnal letorkollta. - És mennyire vagy sikeres a varázsszer nélkül, Hercegnõ? - Hát... nem igazán... - Nézd kölyök... akarod vagy nem? - Hát persze! De... - Semmi de! - Urd ráerõltette Amelia ujjait a flakonra. - Olyan egyszerû! Csak adj egy puszit a szülinapjára, és örökre a tiéd. - Egy csók, mi? - Amelia a tenyerén görgette a flakont. Urd elvigyorodott, érezte hogy gyõzött. - Persze! Mindenki kap puszit a születésnapján! És egy hercegnõt meg amúgy sem utasíthat vissza, igaz? Hmmm. Amelia végiggondolta a lehetõségét hogy Urd varázsszere valóban mûködik. Zelhadiss táncolna vele egész éjjel (és csak vele, senki mással, akárki is kérné), aztán lelépnének valami nyugott helyre ahol kettesben lehetnek és... - Rendben! - Ez az! - dorombolta Urd. - Itt leszek a szükséged lesz segítségre. Pá-pá kicsim! - és eltûnt egy drámai füstfelhõben, magára hagyva Ameliát az álmaival. A kestély egy másik részében, Lina minden reménye, hogy Gourryt meglepje az új ruhájával füstbe ment, mikor a férfi kopogott az ajtaján, hogy nem tudja felvenni az ingét. Mintha neki kellene a nadrágjába gyûrnie! Lina szemforgatva irányította Gourry mozdulatait, kipróbáltak többféle módszert, és az egész epizód alatt, a férfi egyszer sem dícsérte meg a ruháját. Elõször Lina nem is vette zokon, tudta Gourry milyen agyatlan tud lenni, de miután az ingprobléma megoldódott, és a férfi még mindig nem mondott semmit, kissé begõzölt. - Gourry! - kiáltotta, miközben a férfi az ajtó felé indult. Gourry megfordult, és látta hogy Lina csípõre tett kézzel, dühösen toppant. - Mi az? Eltévesztettem valamit? - ellenõrizte a derekát hogy minden a helyén van-e, méginkább feldühítve a lányt. - Feladom! - Lina feltartotta a kezeit. - Mit?! - Nem számít. Be kell fejeznem az öltözködést. Viszlát a bálon! Gourry a fejét vakargatta, nem tudott rá jönni mi idegesíti Linát, így inkább magára hagyta, hadd szépítkezzen. Már majdnem a szobájához ért, mikor leesett neki mit rontott el, azaz inkább mit nem csinált: a lány ott ált a feszes, új ruhájában, és õ nem mondott semmit. Gourry eltökélye hogy megmondja Linának hogy milyen csodásan néz ki, ha a bálon találkoznak. - Ó, te hülye! - sikoltotta Urd a Gourry tükre mögötti rejtekhelyérõl. - Jövök egy tökéletes tervvel, hogy összehozzalak téged és Miss Tûzgolyót, erre te tönkrevágod! Gourry lehorgasztotta a fejét. Urd ötlete volt hogy állítson be Linához az ingproblémával. Urd a lelkére kötötte hogy ne felejtse el megjegyezni hogy Lina milyen csodálatos és szexi az új ruhájában, és hogy adja oda neki a selyem zsebkendõt, amit átitattak Urd egyik bájitalával. Kérdezze meg jó-e az illata, egy szippantás és voila! Szerelem! - De neeem - folytatta Urd a veszekedést, - te elfelejtettél mindent. Hogy lehetsz ilyen üresfejû? Ott a lány, ott a kendõ, a terv... és tönkreteszed. Aaaargh! Mi van veled? Gourry a cipõit bámulta. - Ööö... összezavart a szépsége? - Ügyes húzás. Neki mond, ne nekem. - Hozzámvágna egy tûzgolyót! Urd már-már undorodva nézett. - Nem, ha nem felejtenéd el, odaadni a zsepit, te hülye! - vészjósló arckifejezéssel az ajtóra mutatott. - Takarodj vissza, és add neki oda a kendõt! És ne felejtsd el hogy szippantson bele! Meg tudod jegyezni, bele kell hogy szagoljon a fõzetbe, különben nem hat! Megértetted? - Igen. - Gourry újult elhatározással vágott a küldetésbe, és akár Amelia, arról ábrándozott mi lesz, ha a fõzet megteszi hatását. Lina szobájához ért, és emlékezett mindenre, de... Lina sehol. Bedugta a fejét az ajtón, és körülnézett, de nem látta sehol a lányt. - Most mi van? - B terv. - jelent meg mögötte Urd. A zsebkendõ hirtelen egy kicsiny fiolává változott, némi aranyszinû folyadékkal a belsejében. - Ez egy másik bájital. Egyetlen korty, és beleszeret abba, akit elõször meglát. Légy benne biztos, hogy te leszel az. - Rendben! - És most el ne rontsd! Gourry elvörösödött, és megígérte hogy nem fogja, majd elindult lefelé, Zelgadiss születésnepi báljára. Ötödik rész Zelgadiss elõször élvezett egy bált igazán. Amelia hercegnõ tényleg kitett magáért, a dekoráció csodálatos volt, és sikerült annyi ételt és italt beszereznie, amennyit még Lina és Gourry sem volt képes egyszerre befalni. Az élvezetet csak növelte hogy régi étvágya is visszatért, és kifejezetten éhes volt. Úgyhogy gyorsan kimentette az adagját, még mielõtt Gourry megérkezik. Biztos ami biztos, mert Lina már jelen volt, és máris két púposra halmozott tányért egyensúlyozott, a tányérokkal egy csészét imolygatva. Sikerült eljutnia a büfétõl az asztaláig, és ahogy lerakta a tányérjait, kiszúrta Zelgadisst. - Boldog szülinapot! - kiabálta, de Lina lévén tartózkodott minden érzelmességtõl, egy kézfogást és egy kemény hátbaveregetést kivéve. - Ez a legjobb szülinapod ami valaha volt, mi? Zelgadiss vigyorgott. - Láttad valahol Belldandyt? Azt hiszem mégegyszer meg kellene köszönnöm neki. - Hmpf. - gondolta Lina szárazon - Mert biztos pont ezért keresed. - Lina gondolatban összehasonlította magát az istennõvel, és valahogy nem érezte magát olyan szépnek a kis fekete ruhájában, mint amikor a boltban felpróbálta. Zelgadiss témát váltott. - Említettem már hogy tényleg csinos vagy ma? Lina kuncogott, és körbefordult, hogy Zel teljes képet kaphasson. - Legalább te észrevetted. - O-ó... Ezek szerint Gourry továbbra is fafejû. - kérdezte Zelgadiss, miközben a termet fürkészte mennyei jótevõje után. Látta amint Gourry belép a terembe, és nézelõdik, kétségtelenül Linát keresi, majd Amelia lépett be, az apja kíséretében. A hercegnõ jó háziasszonyként melegen mosolygott, miközben Philionel herceggel átvágtak a tömegen és mindenkivel kezet fogtak, s megköszönték hogy eljöttek. Most, hogy elõször látta így, Zelgadiss ráébredt hogy Amelia tényleg királyian fest (már amikor nem szónokol, vagy nem esik a képére). Miközben figyelte, Lina Gourry nehézfejûségén siránkozott. Amelia még nem vette õket észre, de Zel nem tudta eldönteni ez most jó vagy rossz. A ruha mindenesetre tetszett neki, a zöld árnyalat kifejezetten lenyûgözõ volt. Amelia fejékén, fülében, nyakán és ujjain gyémántok szikráztak, szanaszét szórták a gyertyák vörös és arany fényét. - Zelgadiss, hallottad amit mondtam? Zel csak bólintott. - Minden egyes szót. Gourry egy érzéketlen ökör, aki akkor sem venne észre egy csinos lányt, ha az fejbeverné. Amit ha szabad megjegyeznem, gyakran megteszel. - Ja, persze. - Lina csak ennyit bírt kinyögni. Aztán követte Zelt a tekintetét, hogy lássa mi nyûgözte le annyira, s megdöbbenve látta, hogy a csodálat tárgya Amelia. Azt Lina is el kellet hogy ismerje hogy Amelia tényleg királyian festett az estélyi ruhájában, a tökéletes frizurájával. Nem mintha Lina slampos lett volna, de melyik lány nem érezné magát kissé kopottnak egy hercegnõ mellett? Lina végigsimította a ruháját, aztán megérintette az igazgyönygy fülbevalót amit Amelia kölcsönzött neki, mintha csak meg akarna gyõzõdni róla hogy még mindig megvannak-e. Lina nyaklánca is igazgyöngy volt, követte a harcegnõ tanácsát, aki szerint a gyöngy kifejezetten jól megy a feketéhez. Miközben Zel és Lina figyelme elkalandozott, Gourry mögéjük osont, és beleöntötte Urd bájitalát Lina puncsába. Azután, vigyázva hogy melyik ital melyiküké, megkínálta Linát itallal. A lány enyhe lenézéssel, elfogadta. - Ó, helló Gourry. Hopp, Gourry majdnem elvesztette minden bátorságát, de összeszedte minden férfiasságát, és mély lélegzetet vett. - Annyira megzavart a szépséged, hogy elfelejtettem megmondani milyen csodálatosan nézel ki, Lina. - Dobb-dobb-dobb-dobb. Kapahat egy pasas szívrohamot attól, hogy bókol egy lánynak? Ha igen, Gourry közel állt hozzá. Szinte lassított felvételként, Lina megfordult, rámosolygott, amitõl Gourry teljesen elpirult. Aztán kortyolt a puncsból, pont abban a pillanatban, mikor Zelgadiss észrevette Belldandyt, és hívta hogy csatlakozzon hozzájuk. Ez elterelte Lina figyelmét Gourryról, egyenesen... - Ó, Zelgadiss! - sóhajtotta Lina érzékien, elejtette a poharát, s a bájital maradéka szétfolyt a padlón. - Jaj, ne... - nyögte Gourry. Zelgadiss minden figyelme Belldandyra irányult, így nem vette észre mi folyik mögötte, csak mikor Lina átkarolta a nyakát, és keményen szájon csókolta. - Lina, mit mûvelsz? - motyogta összezárt szájjal. - Megcsókollak, te csõdör! - hangzott a vidám válasz. - Miért, mit gondoltál? - És Lina folytatta a csókolgatást. Ekkor érkezett Amelia. Egy dühös mordulással megpördítette Zelgadisst, és megcsókolta Urd szerelemrúzsával. Aztán Lina ragadta meg a férfit, akit viszont Gourry rángatott félre, és rázni kezdett, azt kiabálva hogy "Köpd ki!". A jelenet megkavarta Zelgadiss figyelmét, és szereleméhes tekintete megpillantotta a terem legcukibb szõkéjét: Gourryt. - Imádlak, öregem! - közölte könnyes szemmel. - Uh... - Gourry lefejtette magáról Zelgadisst, miközben a gyomrában egyre nõtt a rossz érzés. Felnézett, és látta hogy Amelia Zelgadisst bámulja, arcán valószinûleg az õ arckifejezésének hasonmása. Mindkettejükben egyszerre tudatosult mi történt, és a két Urd-áldozat összenézett. - URD! - kiáltották egyszerre. Hatodik fejezet - Hülye Urd! - motyogta magának Skuld, a nõvére kezemunkáját nézve. - A hülye varázsitalai mindig, mindent összekutyulnak! És az biztos hogy Urd semmit sem fog helyrehozni. Valószinüleg azt hiszi, ez vicces. Nos, úgy tûnik rámmarad a dolgok helyretétele. Persze, mint mindig. - Persze ráhagyhatta volna az egészet Belldandyre, de Skuldnak már elege volt abból hogy mindig a nõvérei vannak a központban. Most eljött az õ ideje! - Gyerünk! - Skuld mély lélegzetet vett, és Lina mögé osont, aki teljesen Zelgadiss köré tekeredett, aki viszont Gourryn lógott, aki úgy festett mindjárt lerókázza a vadonat új ingét. A hercegnõ megpróbálta fenntartani királyi méltóságát, miközben minden erejével Zelgadisst és Linát próbálta szétválasztani. Nem sok sikerrel. - Gourry, segíts! - követelte Amelia. Sikerült elég erõsen megragadnia Zel egyik karját, és úgy tûnt, sikerülne elrángatnia, ha Gourry meglöki. Aztán Lina megütötte, amitõl Belldandy karjaiba repült. Amelia lerázta magát az istennõrõl, felgyûrte a ruhája újját, és egy jobbhoroggal állon kapta Linát. Lina visszaütött, de Amelia elhajolt, és gyomron vágta ellenfelét, illetve csak akarta, de melléütött. A két lány félresdródott, és egymást nyomorgatta, mint két szumobirkózó. - Õ az enyém, te boszorkány! - vicsorított Lina. - Vedd le róla a kezed! - Izé... hölgyeim! - próbált Gourry közbelépni, de Zelgadiss megragadta az ingét, hátradöntötte, és egyenesen szájoncsókolta Gourryt. A harcos eleresztett egy rémült sikolyt és keresztülhajította Zelgadisst a termen, egyenesen a hatalmaspuncsostál közepébe. Aztán öklendezni kezdett. Eközben Lina a gyomrába kapott egy magas sarkú cipõt, amitõl kis vörös fájdalomcsomóként fetrengett a földön. Amelia már kezdett örülni, mikor Lina eleresztett egy villámvarázslatot, épp hogy elhibázva a hercegnõ arcát. Philionel herceg a kûzdõk közé gázolt, megpróbált mindenkit megnyugtatni, miközben felkapta a vendégeket, és elhurcolta õket az útból. Belldandy dühödten kereste Urdot, s közben majdnem átesett Skuldon. - Skuld, segíts megkeresni Urdot! - kapta fel és rángatta maga után a húgát. - Nem! Mi van ha itt bukkan fel, amíg máshol keressük? - Belldandy nem tudott rácáfolni a logikára. - Jó ötlet. Te figyelj itt, én pedig átnézem a kastélyt. Most aztán nagy bajban van! - Aha! A két istennõ elvált, Belldandy kifelé indult a bálterembõl, Skuld pedig egyenesen a puncsostál és a bájosan eperszinû Zelgadiss felé indult. És ekkor a meglehetõsen kemény landolás, és az alkohol amit valamelyik tréfacsináló csempészett a puncsba, megtörte Urd varázsát. Az emlék, hogy megcsókolta Gourryt megjelent elõtte, és Zel majdnem leöklendezte az érkezõ Skuldot. - Fúj! - Skuld sarkon fordult, és Lina felé vette az irányt. Áttört a nézõk vonalán, egyenesen a "ringbe". Célzott és lecsapott a kalapácsával. - Nesze! Linának még sikkantani sem volt ideje, és a padlóra omlott. Amelia feldagadt szemmel pislogott a kis istennõre, aztán fülig vörösödött. A fejéke szétment, a haja szanaszét állt, a ruhája egyik válla leszakadt, de a hercegnõ képes volt megállni a saját lábán, és hosszan köszönetet mondani. Skuld azonban elég ideges volt hogy ledorongolja. - Megmondhattam volna, hogy ne hallgass Urd hülye ötleteire. A bájitalai sosem mûködnek! Amelia és Gourry egyszerre horgasztották le a fejüket. Gourry felnézett hogy valami mentegetõzést hebegjen, mikor észrevette az elosonó Urdot. - Ott van! - kiáltotta, és utánairamodott, szorosan Ameliával és Skulddal a nyomában. - Azonnal gyere vissza, Urd! - kiabált Skuld a nõvére után, de Urd csak intett, és eltûnt egy füstpamacsban. - A fenébe! - átkozódott Amelia. - Hülyét mert csinálni Seyruun Hercegnõjébõl! Nem érdekel hogy istennõ, vagy sem, ezt nem viszi el szárazon! Gourry elfintorodott. - Mit vagy úgy oda! Engem megcsókolt egy pasas! - Ó, nagy ügy! - vágott vissza Amelia. - Engem meg összevert a barátnõd! Nézd, mit mûvelt a ruhámmal! - Jaj, te szegény! Velem folyton ezt csinálja. - Aztán gyorsan hozzátette: - Kivéve amit a ruháddal mûvelt. És nem a barátnõm! - Akkor minek kellett a bájital, mi? - Gourry elvörösödött. - A-ha! - szegezte az úját Amelia Gourry arcára. - Gondoltam! Gourry félrecsapta a kezét. - Igen, és neked miért kellett a bájital? Zelgadiss annélkül is kedvel! Döbbent pislogás. - Igen? Skuld kitört. - Abbahagynátok?! - Nem! csattant fel egyszerre Amelia és Gourry, és folytatták a veszekedést. Skuld úgy döntött, ezt nem bírja tovább, és a bálterem felé indult. Odabent Lina feldúltan kereste Skuldot, tenyerében egy hatalmas pofonnal. Megpillantoták egymást a terem két szélén, és fiatal életében elõször, Skuld megismerkedett az igazi félelemmel. - O-ó. - Jegyezte meg, és eltûnt. - Persze! - morgott Lina, - menekülj csak, te kis kalapácsos kukac! - Egy kéz érintette a vállát, és pördülésbõl ütött, nem foglalkozva azzal hogy kit talál el. Zelgadiss azonban elkapta a csuklóját. - Jól vagy? - kérdezte, miközben az arcszíne még mindig kissé zöldesnek tûnt. Lina végignézett rajta, és majdnem megjegyezte hogy a rózsaszín nem áll neki túl jól, de aztán eszébe jutott õ hogy néz ki. A ruhája egyik oldalon elszakadt, és elvesztette egy cipõjét, de még mindig jobban jött ki a harcból, mint Amelia. - Jaj ne, Amelia! - akadt el a lélegzete. Most, hogy visszatért az esze, borzasztóan szégyellte magát amiért összeverte a hercegnõt. - Ó Zel, meg kell keresnem Ameliát, és elnézést kell kérnem tõle! Nem hiszem el hogy ez történt! - Lina végignézett a termen, és észrevette Ameliát és Gourryt, amint az ajtóban veszekszenek. - Te is mondhatnál valamit Gourrynak, Zel. Biztos van erre valami logikus magyarázat... - És ekkor jutott eszébe mit mûvelt Zelgadissal. Lina szinte lilára vörösödött. - Ótejóég! Zel, sajnálom! Nem tudom mi szállt meg! Zelgadiss csak legyintett. - Szeintem mindketten valami varázslat áldozatai voltunk. Derítsük ki, rendben? - Udvariasan kivezette Linát a bálterembõl, miközben Philionel herceg még mindig a vendégeket próbálta lecsillapítani. Harsogva, mint mindig. Hetedik fejezet - Azt hitted hogy szerelmi bájitalt kell adnod nekem? - vallatta Lina hitetlenkedve Gourryt. - Hogy merészeltél elvarázsolni engem! Bíztam benned, Gourry! Gourry csak szánalmasan sóhajtozott. - Tudom. Sajnálom Lina. Csak... - felnézett a lány tépett alakjára, és tudta hogy õ sem fest sokkal szebben. - Csak te sosem vagy kedves hozzám. Honnan tudhatnám hogy nincs szükség bájitalra, ha semmi mást nem csinálsz, csak versz és lehülyézel? Lina lehuppant a férfi mellé a kanapéra, és a karjára hajtotta a fejét. - De nem mindig vagyok ilyen, nem? Mondok én rólad kedves dolgokat is. - Nekem nem. - Gourry át akarta karolni, meggondolta, aztán úgy döntött, nincs mit vesztenie. Megkönnyebbülésére, Lina közelebb húzódott. - Nem? - Nope. Lina felhúzta a lábait a kanapéra és befészkelte magát Gourry karjaiba. - Te vagy a legjobb barátom, ugye tudod? - Aha, tudom. És te pedig az enyém. Egy pár percig élvezték a csendet, aztán Gourry megkérdezte: - Vajon hogy boldogul Zel és Amelia? Lina elvigyorodott. - Mint mi, ha Ameliának szerencséje van. Lennt, Zelgadiss szobájában, Amelia és Zel nagyon hasonló beszélgetést folytatott, eltekintve az ölelkezéstõl és a "legjobb barát" vallomásoktól. Eldöntötték hogy legalábbis barátok, és Zelgadiss elismerte hogy hajlandó kikutatni a lehetõségét egy mélyebb kapcsolatnak. - De többé semmi szerelmi bájital! - tette hozzá Zel szigorúan. - Soha többé! Ó Zel, úgy sajnálom! A férfi megborzongott, majd szégyenlõsen lehajtotta a fejét. - Felejtsük el! - felállt, hogy elköszönjön, de Amelia megállította. - Nem adhatnék egyetlen, pici puszit a születésnapodra? - kérdezte félénken. Zelgadiss ellenõrizte az ajkait, nem maradt-e rajta akár csak egy kis foltnyi rúzs is. - Hát... végül is születésnapom van... Amelia nem habozott kihasználni az alkalmat, és boldogan érezte hogy Zel visszacsókolta. Aztán végül szétváltak, Amelia mégegyszer boldog születésnapot kívánt, majd piros arcán boldog mosollyal távozott. Zelgadiss megvárta míg becsukódik az ajtó, majd: - Igen!!!